Basztakurta

Trógerfalva szombat este kis híján Basztakurtává változott. Épp a süllyedő hajót próbáltuk elhagyni, és ennek a tervnek a végrehajtásával voltunk bőszen elfoglalva amikor az égiek közbe szóltak és végül maradnunk kellett. Egy jó barátom társaságában neki indultunk felfedezni azt amit már oi sokszor felfedeztünk, és hát valljuk be nem sok újat vártunk. De ahogy a régi mondás tartja, mindig mást vár az ember... Szóval épp sétálgattunk a szakadó esőben miután gyomrunkat megtöltöttük csoki turmix-al:

-Te, mi legyen akkor? Maradunk itthon? Kérdezte ifjú barátom.
-Hát, jah. Most mi csináljunk? Le vagyunk égve, az idő meg a kedvünk is szar... Válaszoltam pesszimistán.

Egyszer csak egy helyi suhanc vágott elénk és köszönés nélkül belevágott a mondandójába:

-Srácok, hallottátok mi lesz este a presszóban?
-Fogalmunk sincsen, nah ki vele!
-Állítólag jön valami csaj és sztríptiz lesz!
-Haha, komám és a hölgy paramétereiről lehet valamit tudni? Esetleg egy 50 éves, 150 kilos bombázó?
-Ki tudja, de ingyen lesz! Éjfélkor várlak titeket!

Ingyen lesz. Ez az egyik kulcsszó ma Magyarországon. Ami ingyen van azt megnézzük, legyen bármilyen rossz is mert ott összegyűlnek a népek. Mondhatni közösségi életet élnek. És ez erre fele már egyre ritkább...szóval úgy döntöttünk, hogy lesz ami lesz, éjfélre a presszóba megyünk, bármi is készülődik ott!

Nálunk töltöttük a hátralévő időt, a teljesen puritán és civilizáció mentes szobámban. Dani barátom egyszer csak homlokához csapott:
- Most jut eszembe én már voltam egy helyi sztríptizen a Katicába.
-Huhh ott volt ilyesmi? De hisz az egy szar csöves kocsma! Keltem ki magamból.
 -Na, komám meg is volt a színvonal! Képzeld a sok öreg alkoholista már teljesen bezsongott és mind ott lobogtatta a kis pénzecskéjét! A kocsmáros sem volt hülye, megérezte a pénzszagot és megegyezett a lánnyal, hogy oda adja a raktárt mint hálószobát, de akkor szeretne egy bizonyos százalékot. Kezet ráztak majd jöttek sorra  a kuncsaftok. Volt aki résen és volt és azt mondta, hogy fizetett, így ő erre az estére ingyen kapta a pinát.  Az alkeszok egyébként rendesen kitettek magukért legalábbis az egyik. A tulaj felesége mikor másnap benézett a raktárba, észrevette, hogy a nagy hevességben valamelyik senkiházi szószerint lebaszta a polcról az egyik süteménytálat...
 -Remélem azért itt ilyen nem lesz!

Kellőképpen feltöltődve indultunk meg a helyszín fele, éjfél előtt néhány perccel. A kocsma előtt már jelezték, hogy nem a szokásos  bejáraton fogunk bemenni mert ezt most magánrendezvény. Ennek tudatában már nem is néztem furán arra, hogy bent kb. minden második ember dohányzik. Követtük az embertömeget és megpillantottuk a "színpadot", ami nem volt más mint egy sima asztal! Ekkor már hangosan röhögtem, ami miatt eléggé furcsán néztek rám...de amint végigpillantottam rajtuk a nevetés csak erősödött.
Indián a helyi fogyatékos különítmény vezéralakja, Pupi aki már vagy 8 gyereket csinált mindenféle ordenáré nőnek, de ezek közül egyet sem nevel, a szokásos gettó buxák, és a helyi kemény csávó is befoglalta a méltó helyét. Kezdődjön hát a sóóó!

Laptopról klasszikus motoros zenék csendültek fel és a hölgy mozgásba lendült. Latexcsizma, combfix libbenő csöcsök!
-Tiszta Amerika apám! Ordítottam gúnyosan a komám fülébe.

Természetesen az első sort néhány szellemi fogyatékos, és a fogatlan alkoholisták szövetségének helyi egyesülete tette ki. A legcsövesebb fizimiskájú jelzett a kurvának, hogy beszélni akar vele és közelebb hajolt hozzá. A lány reakciója heves tiltakozás volt... vajon mit kérhetett tőle??!

Közben egyre jobban forrt a hangulat, a bugyi lecsúszott,de néhány sörösüveg meg kicsúszott a kezekből nagy csörömpölések közepette. Nemhiába. Itt ilyen ritkán van! Jó, hogy a szíve nem állt meg valamelyiknek... Épp a közönségen vizslattam a szemem amikor a gettó buxák akcióba lendültek. Gondolom zavarta őket, hogy mindenki az asztalon vonagló kurvát figyeli. Meglehetősen vad táncikálásba meg picsarázásba kezdtek, éppen javasolni szerettem volna nekik, hogy az asztalon van még szabad hely a számukra...

Ekkor Dani a fülembe kiáltott:
-Te, ezek vágod, hogy testvérek?
-Micsoda?! Ez komoly?
-Jah a nővére irányítja a hugicát.

A nagyvárosokban menne a züllés? Ugyan már a faluba ugyanaz megy! Csak teremtsék meg a lehetőséget és ugyanaz megy itt is csak kicsiben.
 Mikor már éppen eluntam az egészet, beleszóltak a mikrofonba:
Köszönjük a megtisztelő jelenlétet ennyi volt mára!